MA 119 ÉVE, EZEN A NAPON - 1901 AUGUSZTUS 4.-ÉN - SZÜLETETT LOUIS ARMSTRONG A HUSZADIK SZÁZAD EGYIK LEGKIVÁLÓBB ZENÉSZE, A JAZZ ÚTTÖRŐJE.
"Satchmo, az aranytrombitás a zene mindenese volt."
Az 1901.augusztus 4-én New Orleansban született Louis Daniel Armstrongot a zenetörténészek a hagyományos hangszeres és vokális jazz mellett a dixieland, a swing és a tradicionális pop óriásaként ismerik el. A huszadik század emblematikus művésze, a jazz megújítója, első hangszeres szólistája volt. Nemcsak zenészekkel „értett szót” hanem a mindennapok emberével is.
Nagyon fiatalon került a zeneiparba. Tizenhat esztendősen kezdett zenélni, huszonévesen indulókat, népszerű muzsikát játszott, ezt a szokását később is megtartotta. Joe King Oliver zenekara volt az első komoly ”munkahelye” Chicagóban, majd New Yorkban folytatta, s 25 éves korára a trombita királyaként emlegették. Legjobb időszakának a harmincas éveket tartják, ugyanis ekkortól játszott "igazi" trombitán – eleinte kornettos volt.
Az évtized végétől a big bandek háttérbe szorulásával kisegyüttesekben is őrízte helyét. Abban az évtizedben kezdte a közös zenélést Ella Fitzgerald-dal, s akkor született a Louis Armstrong and His All Stars nevű csapata, ahol Ella Fitzgeralddal együtt dolgozva egyre többet énekelt is. Pályája második felére felhígult Armstrong zenéje. A szórakoztató műfajt is kiszolgálta, ami nem tetszett a jazzrajongók, zenésztársak és szakírók jelentős részének. De a közönség nem pártolt el tőle. Főként az olyan dalaival, mint a Hello Dolly vagy az Angliában és az Egyesült Államokban listát vezető What a Wonderful World, aratott osztatlan sikert.
Az 1971. augusztus 4-én elhunyt Armstrong élete utolsó percéig járta a világot, fellépéseit filmek, tv-felvételek sokasága örökítette meg. Lemezeit, a temérdek válogatást és újranyomásokat lehetetlen felsorolni. Budapesten 1965-ben teli Népstadion előtt játszott és aratott óriási sikert.
Armstrongot zenei csapongásai mellett azért is bírálták, mert nem állt a polgárjogi mozgalom harcosai közé, nem hallatta szavát a feketék érdekében. Az "Aranytrombitást" neves zenészek százai tekintették példaképüknek, köztük Billie Holiday, Frank Sinatra, Nat King Cole, Miles Davis, Earl Hines és még sokan mások.
Felvételeinek száma ezrekre tehető. Legsikeresebb dalainak – köztük a Mack, The Knife, a C’est si Bon, az Ain’t Misbehavin, az On The Sunny Side of The Street, a St. Lous Blues - száma is több tucat. A kiadók ébren tartották életművét halála után is: Egyik jelentős kiadvány, amely a születésének 100. évfordulóján jelent meg, Louis Armstrong: Portrait of the Artist as a Young Man 1923-1934. Újra kiadták az All Stars korszakában felvett lemezeit, a Louis Armstrong Plays W. C. Handy, a Satch Plays Fats, a Louis Armstrong Meets Oscar Peterson, a Louis Armstrong and Duke Ellington című korongjait. Nagy siker volt a centenáriumra kiadott összeállítása is. Századik születésnapján nyílt meg az Armstrong-múzeum New Yorkban a Queens College könyvtár anyaga alapján. Egyetlen Grammy-díját 1964-ben kapta a Hello Dollyért, s azt is pop kategóriában !
