MA VAN 105 ÉVE, HOGY 1915 JÚLIUS 1-SEJÉN MEGSZÜLETETT WILLIAM JAMES "WILLIE" DIXON, AMERIKAI BLUESÉNEKES, NAGYBŐGŐS, ZENESZERZŐ, GITÁROS.
Willie Dixon amerikai énekes, bőgős, dalszerző kozmetikázatlan, igazi forrásokhoz kötődő blueszenész volt. Még riválisai által is elismert kiváló képességein túlmenően a szerénység, kedvesség, közvetlenség jellemezte. Valószínűleg ötszáznál több szerzeménye gazdagította a blues és a rock kincsestárát.
A Mississippi állambeli Vicksburgban született 1915. július 1-jén. A színesbőrű zenész saját bevallása szerint nagyobb közönség előtt Chicagóba költözéséig - a negyvenes évek második feléig - nem lépett színpadra, bár egyes források tudnak korábbi fellépéseiről is. Fiatal korában bokszolt, és irodalommal is foglalkozott. végül a zenénél kötött ki. A Union Jubilee Singers, a Five Breezes és a Big Trio együttesekkel zenélt. Az utóbbit Dixon Chicagóban alakította, miután letöltötte börtöbüntetését, amelyet a behívóparancs megtagadásáért kapott. Későbbi nevezetes zenekara, a Chicago Blues All Stars. Példaképei között találjuk Little Brother Montgomeryt, Son House-t, Robert Johnsont és Sonny Boy Williamsont.
At ötvenes évektől Dixon a blues kiemelkedő személyisége ett, de kerülte a reflektorfényt, ezért viszonylag ismeretlen maradt. A koncertezést és közönségét viszont mindig szerette. Dixon elsősorban szerzőként volt meghatározó egyéniség, de hangszeres előadóként is kiváló volt. Szerzeményei közül kiemelkedik a Little Red Rooster, az I Ain’t Superstitious, az I’m The Blues, a Spoonful, az I Just Wanna Make Love To You, a Back Door Man, az Evil, a Wang Dang Doodle és az I Can’t Quit You Baby, a My Babe, és a Hoochie Coochie Man.
A fekete blueszenészek közül Howlin Wolf, Muddy Waters és Otis Rush dolgozta fel dalait. Gyakran zenélt együtt a kitűnő zongoristával, Memphis Slim-mel. A hatvanas években a fehér angol és amerikai zenészek közül, Alexis Korner, Graham Bond, a Rolling Stones, a Cream, a Canned Heat, a Savoy Brown, a Doors, Jeff Beck, az Animals, a Living Blues, a Ten Years After, a Led Zeppelin együttes és Eric Clapton dolgozta fel dalait. Játszott a Fleetwood Mac együttessel is Chicagóban. A rock & roll nagy egyéniségei közül Elvis Presley, Chuck Berry és Bo Diddley is énekelt Dixon-számokat. Dixon albumai közül a leghíresebb az I'm The Blues és a Willie's Blues. Lemezeinek száma messze elmaradt a műfaj számos nagyágyújától, pl. B. B. King-től vagy John Lee Hooker-től. Dixon közreműködött a Blues Heaven Foundation létrehozásában, amely anyagilag segítette a műfaj fennmaradását és terjesztését.
A Chess kiadónál pályatársai lemezeinek megjelentetésén fáradozott producerként. Fő szervezője és résztvevője volt az Európába átránduló American Folk &Blues Fesztiválnak, A hagyományos blues kategóriában 1988-ban Grammy-díjat nyert, a rock műfajára gyakorolt hatását elismerve bekerült a a Rock & Roll halhatatlanjai közé. A kitűnő zenész és szervező több súlyos betegségen esett át a nyolcvanas évektől, cukorbetegség következtében egyik lábát amputálták, de egészen 1992. január 29-én bekövetkezett haláláig zenélt.
